7. "Segítettél,úgyhogy jár a hála!"

"Az univerzum mindig a segítségünkre siet.." -Paulo Coelho

Haley:
Egész jól indult a vasárnap reggelem,azt leszámítva,hogy már megint tök korán felkeltem..Valamiért soha nem tudok tovább aludni fél kilencnél,pedig amikor kinyitom a szemeimet -rendszerint 8 órakor- érzem magamon,hogy még tudnék tovább aludni,de mégse..Ha egyszer már felkeltem,akkor nem tudok újra visszaaludni.Néha pedig kifejezetten jól jönne,egy kis plusz alvás,még ha nem is délig..Na de mindegy is,a lényeg,hogy a korai kelésem után gyorsan kerítettem valami kaját a konyhában,mivel általában úgy kelek fel,hogy majd éhen halok.Megreggeliztem,visszamentem a szobámba és ott tévéztem egészen addig,amíg a szüleim fel nem keltek.Bejelentettem nekik,hogy átmegyek Eli-hez,aztán visszasétáltam a szobámba és előkerestem a megfelelő ruhadarabokat a mai napra.Egy sötét piros rövidnadrág,egy fekete,New York feliratú atlétatrikó és erre rá a kigombolt farmeringem.Hogy,honnan ez a merész ruha kollekció,amikor talán az egyik legesősebb városban élek?Szerencsére,igen jó idő jött a fejünkre,napsütés és kisebb melegség is látható és érezhető az utcán.Gyorsan felöltöztem,elvégeztem a szükséges dolgokat a fürdőben majd az előszobában elkezdtem felvenni az egyetlen Converse cipőmet.Kiabálok még egyet,hogy elmentem,majd kilépek az utcára,ahol rögtön megérzem a jóleső meleg napsütést.Ilyenkor lenne jó elmenni a strandra és kifeküdni egy kicsit a napra!
Elsétálok a buszmegállóba,ahova kb.tíz perc várakozás után tolat be a busz.Mivel előttem még állnak,ezért türelmesen álldogálok a pici sorban,amikor megérzem,hogy rezeg a telefonom.Kikapom a zsebemből,feloldom a képernyőt és megnézem a kapott SMS-t.
El tudnád vinni Matty-t az egyik játszótársához?Írj vissza hamar,mert fontos!

Végig viszem a szemem Melanie nénikém SMS-én,aztán a fogyatkozó sor végére állok,hogy legyen időm visszaírni. Persze,de mikorra kéne? 
Ha most idejössz,akkor viheted is.Csengess!Pusz

Egy kicsi sóhajtás hagyja el a számat,miközben elsétálok a megállóból.Úgy néz ki lőttek a titkos megbeszélésemnek Eli-vel..Bánom is meg nem is...Szívesen látogatom meg a 6 éves unokaöcsémet,és persze ha szükség van rám,akkor segítek Melanie néniéknek,de jó lett volna a délután helyett most találkozni.

Elrakom a telefont, -immáron a táskámba- de még előtte írok üzenettett a szőke hajú lánynak,hogy mégse tudok átmenni csak estefele.Ütemes léptekkel megyek az utcákon,míg végre valahára oda érek a keresett házhoz.Megnyomom a csengőt,majd leguggolva magamhoz ölelem az ajtóban álló kisfiút.

- Szia,Matt!  -puszilom meg a homlokát szeretett unokaöcsémnek,majd bevonulok a házba.

- Igaz,hogy te viszel Jhonny-hoz?  -kérdezi gyermeki bájjal.

- Úgy néz ki,hogy igen.  -mosolygok a gyerekre.
- Szia!  -köszönök és két puszit adok Mel néni arcára.
- Szia!Köszi,hogy elviszed!  -mondja nagy sürgés forgás közben. -Elfogok késni!
- Nem tudom hova mész,de biztos nem késel el ha még most elindulsz.
- Remélhetőleg..Egyébként erre a címre kéne elvinned Matt-et.  -nyújt át nekem egy cetlit,amire érdekesen de olvashatón van ráfirkantva az utca neve és a házszám.
- És menjek is érte vagy...  -kezdek bele kérdésembe,de a bájos nagynéném máris válaszol.
- Rick fog érte menni.  -hadarja el gyorsan,majd a kezébe vesz egy kardigánt. -Készen vagy kicsim?
- Már rég!  -válaszol anyja kérdésére a kis srác.
- Akkor gyerünk!
Egy villám gyors búcsúzkodás után -buszmegálló hiány miatt- intek egy taxinak,ami engedelmesen megáll az útszélén.Beültetem Matty-t,majd én is beülök mellé,és átnyújtom a címet a sofőrnek.
Itt Londonban igazából szinte mindenki  vagy busszal vagy taxival jár.Közkedveltek ezek a járművek.

Azt hittem,hogy messzebb lesz a hely ahova le kell szállítanom az unokaöcsémet,azonban még negyedórát sem utaztunk és a taxi megállt egy kicsit régi típusú családi ház előtt.Kifizetem a taxist,aztán a mellettem lévő fiúval együtt kiszállok az autóból.
- Itt laknak?  -kérdezem Matt-től,mire ő bólint egyet.
Megfogom a kicsi kezét,majd szépen besétálunk a kapun,ami után egy kis udvar vezet a házhoz.A bejárati ajtó előtt megállva,megnyomom a csengőt.Pár másodperc múlva az ajtó kinyílik,és egy 40 év körüli nő néz ránk mosolyogva.A stílusa olyan,mint a háza...régimódi....
- Szervusztok!Örülök,hogy itt vagytok!  -vezet be a házba,ahol egy Matty-vel egykorú kisfiú álldogál nem messze az előszobától.
- Figyelj drágaságom az a nagy helyzet,hogy el kellene mennem valahova,és hát nem lenne nagy gond ha itt maradnál velük?
- Öö...persze,semmi baj...  -motyogom zavartan.
Nagyszerű anyuka lehet,ha egy számára ismeretlen emberre rábízza nem csak a saját,hanem még az ismerőse gyerekét is..
Az említett személy,ad egy ölelést a fiának,aztán elköszön és egyszerűen lelép.
- Na mit szeretnétek csinálni?  -kérdezem a két kölyöktől,akik nagy vigyorral a képükön és egy labdával a kezükben indulnak meg az ajtó felé.
- Focizzunk!  -kiabálják önfeledten.
Nem nagy kedvvel de követem őket a kertbe,pontosabban az utcára.
- Miért pont itt akartok játszani,amikor ott van a kert?  -kérdezem értetlenül.
- Sok a növény meg a virág,mi meg általában mindig pont azokhoz rúgjuk a labdát.  -világosít fel a szeplős Jhonny.
- Oké,akkor én leülök ide,ti meg focizzatok nyugodtan!  -mondom,majd óvatosan leülök egy nagy betontörmelékre.Először nézem,ahogy játszanak majd miután ezt sikeresen megunom;előveszem a telefonomat.Benyomok egy játékot és azzal kezdek el szórakozni,amíg negyedóra múlva meg nem szólal a szeplős fiú.
- Matt átlőtte véletlenül a labdát abba a rozoga szomszéd házba.Kiszednéd?
Na már csak ez hiányzott!Másszak át a lakatlan ház kerítésén,aztán meg vissza a labdával együtt.
- Oké,gyerekek!Mi lenne ha megvárnánk amíg ide ér valakinek az apukája?  -állok fel a törmelékről.
- Most kell a focilabda!  -kiált fel Jhonny.
Az kell még ide,hogy elkezdjen hisztizni aztán még anyucival is meggyűljön a bajom!
- Nincs még egy labdád?
- Nincs!!!  -kiabál továbbra is a gyerek.
- Szia Haley!  -közeledik felém egy ismerős alak mosolyogva.
- Szia!  -mosolyodok el én is,amikor Liam meg áll előttem. -Hogy kerültél ide?
- Egy haverom erre felé lakik és tegnap este nála aludtam.Hát te?
- Ő az unokaöcsém;Matt.  -mutatok a barna hajú gyerekre.  -Ő pedig az egyik óvodás barátja.A drága anyuka megkért,hogy maradjak itt velük,amíg nem jön vissza.
- Aha,értem.
- Te kitudod hozni a labdát onnan?  -néz fel Liam-re Matty.
- Labdát?  -néz most kérdőn rám.
- Átlőtték annak az üres háznak a kerítésén.  -mutatok a fanáddal körül vett házikóra.
- Oké,átmászok érte.  -simogatja meg Matt fejét,majd megindul a célpont felé.
- Légyszi,legyél óvatos!  -megyek a srác után,míg a két gyerek izgatottan ül le a fűbe.
- Kedves,hogy így aggódsz,de tudok magamra vigyázni és nem hiszem,hogy pont ez a nád micsoda fog sebet ejteni rajtam!  -hozza a kerítéshez a törmeléket,amin néhány perccel ezelőtt még én ültem.
Oda tolja a fanád végéhez,hogy aztán ráléphessen,ami sikeresen meg is történik.Li ügyesen átmászik,aztán eltűnik a 'fal' mögött.
- Basszus!  -hallatszik egy felkiáltás,ami kizárásos alapon a vállalkozó szellemű sráctól származik.
- Minden oké?  -kérdezem kicsit aggódva.
- Aham,csak keményre érkeztem!Először átdobom a labdát,aztán én is megyek,rendben?
- Oké!  -mondom,aztán egy picit hátrébb állok a kerítéstől.
A labda pár másodperc múlva le is pottyan a földre,amihez aztán a fiúk oda is futnak.Viszont  engem közel sem a labda is izgat,hanem Liam és,hogy épségben kerüljön elém.Hirtelen meglátok két erőlködő izmos kezet a fanád tetején,aztán előbukkan Li feje is.Egyetlen pillanatra megáll tákolmány tetején,aztán ügyesen leugrik és a kezét megtörölve rám néz.
- Feladat sikeresen teljesítve milady!  -nevet,én meg erre oldalba vágom.
- Köszi,hogy segítettél!Nem tudom,hogy halásztam volna ki nekik a lasztit!
- Szívesen,máskor is!  -hajlik meg előttem játékosan.
- Köszi fiú!  -fut Liam-hez Matty.
- Mint,mondtam szívesen!  -mosolyog Li és felemeli a tenyerét a kisfiúnak,mire ő belecsap.
- Jó fej a barátod!  -fordul felém Matt,aztán vissza szalad Jhonny-hoz.
- Jó fej az unokaöcséd! - vigyorog Liam.  -Nem,mintha zavarna de furi,hogy a másik kölyök ide se  jön..
- Az anyjára ütött szegény gyerek!Nem értem,hogy lehet efféle barátja Matt-nek!  -nézek a két játszó gyerekre. -Öhm...Megszeretném hálálni,hogy segítettél.
- Haley,nincs erre semmi szükség!
- Hé!Segítettél,úgyhogy jár a hála!Ismerek egy jó kis vendéglőt,ahol isteni kebabot és gyros-t csinálnak!
- Jól hangzik,azt meg kell hagyni,de akkor sem...  -kezd bele mondandójába,de mutatóujjammal leragasztom a száját.
- Nem érdekel a kifogásod,akkor is velem jössz!  -mosolygok és egy kicsit elpirulok.
- Azt hiszem sikerült meggyőznöd,viszont ha azt akarod,hogy tényleg elmenjek veled,akkor meg kell tenned valamit!  -csillogó szemeit vigyorogva fúrja az enyémekbe.
- Még pedig?  -kérdezem és nevetséges,de elkezdek félni...
Mit akar vajon kérni?
- Kajálás után eljössz velem sétálni a parkba.
- Oké. -nevetek.

~~~~~

A drágalátós anyuka csak két óra múlva tette be a hátsóját a házba,így egészen addig Liam-mel ketten vigyáztunk a két gyerekre.Meglátva a bejárati ajtó nyílását,megkönnyebbülve sóhajtottam föl.Most már elmehetünk a gyors étterembe és nyugodtan beszélgethetünk Li-vel.Azt még nem tudom,miről fogunk csevegni és nem is értem miért vagyok ennyire boldog,hogy kettesben leszünk...de örülök a helyzetnek és már egyáltalán nem bánom,hogy Mel néni rám írt.Az igazság az,hogy a Payne srác már három éve is tetszett,de akkoriban találkoztam a volt barátommal,így nem nagyon izgatott Liam.Most fél éve,viszont megint elkezdett érdekelni,a  külsőleg sokat változott fiú.Viszont ez csak szimplán érdeklődés iránta és nem érzek semmiféle lángolást,mint például Pamela Greg iránt.

Liam hívott egy taxit,ami elvitt minket a helyre,ahol a hangulatos kis kajálda áll.
- Ez lenne az?  -nyitja ki előttem az üvegajtót.
- Igen.  -válaszolok és megcélzok egy üres leülős helyet.
- Édes kis hely.  -néz körül a srác,aki velem szemben foglal helyet.
- Édes?  -vigyorodok el kijelentésén.
- Most miért?Te azt mondtad a kocsimra,hogy szép burájú,szóval...
- Jól van na!  -kezembe veszem az ét és itallapot,majd elkezdem vizslatni.
Kezdem megszeretni ezt a napot,nagyon is...
Evés után,mint megbeszéltük elindultunk sétálni,és egészen messzire eljutottunk már.
- Nem kellene visszafordulnunk?  -húzom összébb a rajtam lévő inget,mivel estére igen lehűlt a levegő.
- Fázol?  -áll meg hirtelen és én is pont ezt teszem.
- Kicsit..Meg amúgy is már elég régóta sétálunk.  -válaszolom,Liam pedig bólint.
- Rendben,akkor vegyünk fordulatot.  -nevet.
- Hány óra van?  -kérdezem hirtelen,miután elindulunk visszafele.
- Öt óra múlt hét perce.  -nézi meg a telefonja kijelzőjét.
- Mire visszaérünk már hat óra is lesz.
- Nos...én jól érzem magam,szóval akár este kilencig is elsétálgatnék itt.
- Hé,nem mondtam,hogy rosszul vagyok!Viszont még ma este át kell mennem Elihez is és...
- Nem akarsz lefáradni.  -fejezi be a mondatomat mosolyogva.  -Megértem.
- Igazán kedves tőled. 
- Veled mindig kedves leszek.
- Na jó,most már elég lesz!  -mondom nevetve.
Azt hiszem Melanie nénit sok köszönet illeti majd!

Sziasztok!Ezer bocsánat a részhiány miatt,viszont most egy hosszabb résszel jelentkezek,remélem ez kiengesztel mindenkit!A 8.részt még pontosan nem tudom,hogy mikor hozom,de igyekszem vele és remélhetőleg hamarabb kikerül mint ez.

Komizzatok és pipáljatok,végül pedig jó olvasást a továbbiakra! :)