6. Váratlan fordulat

London Eye este

"Bármennyire is van szabad választásunk, a sorsot nem lehet megváltoztatni. Aminek meg kell történnie, az így vagy úgy, de mindenképpen megtörténik."  - J.R.Ward

Egész héten azt vártam,hogy végre vasárnap legyen.A szerdai mondat után,ami kicsúszott Greg száján,nem tudok másra gondolni,csak arra hogy találkozni fogunk kettesben.Nem lesznek ott a barátaink,sem a táncos társai.Igaz,hogy a Starbucks-ban is kettesben voltunk,de akkor még csak általánosságban beszélgettünk és találkoztunk.Most pedig...Ha úgy nézzük,akkor ez lesz 3.talink,ám én mégis ideges vagyok már megint.Annyira szeretném,hogy olyan legyen a vég kifejlett,amilyenre vágyom,hiszen egyre jobban kedvelem Őt.Az a baj,viszont,hogy kezd gyengülni a védőpáncél,amit felépítettem csalódás ellen...És igen,ez nagyon nagy baj!

Greg aranyos volt,és áttette a talinkat estére,arra hivatkozva,hogy tanuljak nyugodtan a történelem dogára,míg Ő addig elintéz valamit.Bevallom először örültem neki,hogy ilyen figyelmes,hogy hagy tanulni,de aztán rájöttem,hogy így se járok jól,mivel a gyomromban olyan izgalom és idegesség vegyült fel,hogy addig biztos nem múlik el,amíg nem találkozok vele.
A másik probléma pedig,hogy nem nagyon tudok a leckére figyelni,ha közben azon kattog az agyam,hogy vajon milyen lesz este.?Valószínűleg majd sétálgatni fogunk a helyen,ahova megyünk vagy pedig beülünk egy kellemes hangulatú helyiségbe.Hogy,őszinte legyek nekem mindegy,én mindkettő programtervet szívesen fogadom!
7 óra fele kellene megérkeznie Greg-nek,ami azt jelenti,hogy maradt annyi időm,hogy átfusson a szemem még egyszer a leckén,majd elkezdhetek készülődni,életem talán legjobb estéjére.Ki tudja,talán megint elhív valahova!?
- Kicsim,a lányok jöttek hozzád!  -nyit be a szobámba anya,aztán maga elé engedi a barátnőimet.
- Kértek valamit?  -kérdezi még utoljára anyu,majd egy nemleges válasz után elhagyja a szobaajtót.
- Na mesélj,mikorra jön a barna herceged?  -vigyorog Eli.
- 7 óra környékére.  -mosolygok.
- Na mi a fene!?Most egyáltalán nem akadtál ki,mert Eli azt mondta,hogy barna herceg!  -mondja nevetve Haley.
- Bocsi,de túlságosan elvagyok most foglalva ahhoz,hogy ilyenért elkezdjek veszekedni veletek!
- Vagy inkább túlságosan bele vagy bolondulva a srácba,és majd kicsattansz,hogy láthasd!  -mondja komoly arccal Eliza.
- Oké,tényleg tetszik és szeretek vele lenni,de nem vagyok belebolondulva!  -válaszolom védekezés gyanánt.
- Ha te mondod!Egyébként milyen volt a pénteki napod?Haley-vel olyan jót hajókáztunk,kár hogy nem jöttél el!  -nevet Eli.
- Nem is voltunk hajókázni!  -néz értetlenül Haley,mire elkezdem magyarázni a dolgokat.
- Szerdán elkísértem táncra Greg-et,ahol összefutottam Elizával is,és amikor egy kisebb beszélgetésbe belecsöppent Greg,akkor fedősztorinak kitaláltam ezt.
- Oké...és tudod már,hogy mit veszel fel?  -mutat az ujjával a szekrény felé,Haley.
- Nem igazán.  -húzom el a szám szélét.
- Milyen jó,hogy ide jöttünk!  -rázza meg a fejét mosolyogva Eli és odasétál a ruhatárolóhoz.
- Szabad?  -kérdi még mielőtt kinyitná.
- Csak tessék.. -intek neki,mire a szőke hajú lány kinyitja a szekrényajtót.
- Hmm...Lássuk csak!   -kezdi el nézegetni a ruhákat,aztán amikor már Haley is csatlakozik hozzá,rövid időn belül kivesznek vagy három ruhát.
- Nézd meg ezeket,és döntsd el,hogy melyik összeállítást szeretnéd felvenni!  -adja ki az utasítást Eli.
- A második!  -mondom végül.
- Próbáld fel!  -vágja rá Haley,én pedig követem minden parancsukat.
Felveszek mindent,majd a tükör elé állva végig nézek magamon.A fekete legging nadrág,a zöldes színű dzseki/kabát,alatta a szürke hosszú ujjú pólóval,és plusz kiegészítőként a sötét sál;nagyon jó összhangot ad.
- Szerintetek?  -fordulok a lányok felé.
- Nekem tetszik.A te stílusod.   -mosolyog biztatóan Haley.
- Szerintem is jó,bár én ezt jobban eltudnám képzelni.  -emel fel a kezébe egy térdig érő egybe ruhát Eliza.
- Igen,csak azt elfelejtetted,hogy nem bárba,étterembe vagy valamilyen rendezvényre mennek,hanem valószínűleg sétálgatni fognak.  -válaszolja bölcsen Haley.
- Honnan tudod,hogy nem viszi el egy étterembe vacsorázni?  -húzza fel a szemöldökét Eli.
- Onnan,hogy általában a pasik megmondják,ha valamilyen puccos vagy tökéletes összhangú ruhát érdemelő helyre viszik a partnerüket.És szerintem Greg nem olyan rohadék,hogy nem szól előre.
- Nem rohadék!  -szólok közbe.  -Egyébként ejtenénk a témát?Nem szeretném ha pont most vesznétek össze!
- Bocsi!  -mondják majdnem egyszerre,aztán visszaülnek az ágyra.
A maradék időt beszélgetéssel és tanácsok hallgatásával töltöttük,amiktől úgy érzem,hogy felkészültem fogok megjelenni Greg előtt.
A lányok már háromnegyedkor elmentek,így tehát egyedül várakozok a szobámban az ablakból kibámulva.Vajon hova visz el?Az egyik közelben lévő városba?Na ettől a szüleim a frászt kapták,mivel szerintük nem jó ötlet este hétkor városon kívülre autókázni,főleg nem egy fiúval..
Jó,persze valamennyire igazuk is van,de akkor sem értem,hogy miért vannak úgy kiakadva,ha már elmúltam 18 éves.Kíváncsi vagyok,hogy a bátyáimért is így aggódtak-e,annak idején,amikor csajokat vittek este nyolckor meg kilenckor Birminghambe.Az egyszer biztos,hogy Andrew és Ronald,nem egyszer kiverte a biztosítékot anyáéknál!
Na de visszatérve...Az el nem múló izgalomnak és idegességnek végül az vetett véget,hogy megláttam a szemközti házból kijövő srácot,aki igazán megnyerő külsejével az ajtóhoz merészkedett.
Gyorsan lefutottam az emeleti szobámból,egyenesen a bejárati ajtóhoz,ahol megszakítottam a csengetést.Nagy mosollyal az arcomon futtattam végig a tekintetem az észbontóan helyes srácon,aki egy fekete szűk nacit és egy fehér inget vett fel magára.A háta mögül előhúzott egy doboz alkoholos bonbont és vigyorogva átadta.
- Ha elfogyna a piátok a szekrényből,jó ha van nálad egy kis tartalék.  -kacsint,mire én nevetve oldalba lököm.
- Hülye vagy de köszönöm!
- Te vagy George?  -jelenik meg mellettem apa,amitől szívbajt kapok.
- Jó estét uram!A nevem Greg.  -javítja ki a velem szemben álló srác.
- Helló!Megtudod mutatni a jogsidat?  -kérdezi apa,mire szegény Greg értetlenül néz. -Csak,hogy biztosra tudjam;átmentél a vizsgán!
- Hogyne,megértem.Tessék,itt van!  -nyújtja át a vezetői engedélyét,mire apa arca meglágyul egy kicsit.
- Oké,vezess óvatosan és vigyázz Rá!  -teszi vissza Greg kezébe a jogsit,majd egy homlok puszit adva utamra enged.
- Öhmm...Kedves apukád van,bírom!  -nevet,a kocsihoz menet.
- Jól van,na!Bocsi,hogy ezen keresztül kellet menned,de majd kiengesztellek!
- Hé,nem azért mondtam!Nem volt gáz a dolog,már máskor is előfordult.
- Ezt nem kellett volna megosztanod velem!  -mondom fagyosan.
- Akkor fordult elő,amikor először kocsiba szálltam a friss jogsimmal.Megállított a rendőr,mert azt gondolta: "Tuti csak egy vandál kölyök,aki ellopta az apja engedélyét!"
- Oh...tényleg?  -nézek rá felderült arccal,és innentől kezdve vidám hangulat keletkezik az autóban,amíg meg nem érkezünk a célhoz.
- Várjunk csak!Én,azt hittem,hogy Londonon kívülre fogunk menni..  -nézek ki az autóablakán,amikor a kocsi megáll az útszélén,egy hídon.
- Gondoltam,hogy félrefogod érteni,de direkt így is terveztem.  -mosolyodik el,majd kiszáll a kocsiból és kinyitja az én ajtómat is.A kezét odanyújtja nekem,amelyet boldogan elfogadok.Pár másodperc múlva gyönyörű kék szemeivel találom szembe magam,ami ragyogóan néznek rám.
-Gyere.  -engedi el a kezem,majd egy ajtó becsapás után a híd korlátos széléhez visz.
Elképesztő látvány fogad,amikor meglátom a London Eye-t gyönyörű kivilágításban és a háttérben feltűnik a lemenő nap.Szóval azért is változtatott időpontot,hogy ilyen esti pompával láthassam az egészet.
- Na,hogy tetszik?  -kérdezi kezeit a vastag korlátra rakva.
- Csodálatos látvány!  -mondom,elmélyülve a látottakban.
- Rám is ilyen hatással volt,amikor először láttam.  -gondolkodik el.
- Utoljára 11 évesen voltam itt.  -mondja mosolyogva és megfogja a kezem.
Most nem húzódom el,jól esik a közelsége.
- A családoddal?  -kérdezem felé fordulva,mire Ő egy bólintással válaszol.
- Anya akkor volt terhes az öcsémmel.  -mondja halkabb hangon,mire én észbe kapok.
Rossz témát érintettem meg.
- Nem kell beszélned róla ha nem akarsz!  -mondom és együtt érzően rámosolygok.
- Talán két évvel ezelőtt még nyomasztó lett volna beszélni róla,de már nem igazán érint meg..  -húz vállat és folytatja.  -A szülinapom volt,amikor ide jöttünk.Anya már 6 hónapos terhes volt,és már tudták,hogy fiú lesz,ezért nagy átalakítást végeztek a házban apával.Kékre festették a falakat,versenyautós matricákat ragasztottak mindenhova és egy csomó játékot vettek a szobába..Minden tökéletesen ment,boldogan ünnepeltük a szülinapomat,miközben vártuk az öcsémet.Három hónappal később végül megszületett egészségesen,így az orvosok azt mondták,hogy két hét múlva már hazakerülhet.Anyámat is bent tartották a kicsivel együtt...Minden nap bejártunk hozzájuk,míg eljött az idő,hogy hazavigyük őket...Apával minél előbb beakartunk menni a kórházba,de még el kellett végezni néhány simítást a szobán,így csak 1 órákkor tudtunk bemenni.
Viszont a boldogságunk hamar elúszott,amikor megtudtuk,hogy az állítólagos anyám fogta magát és lelépett még mielőtt odaértünk volna..
- Greg..  -szakítom félbe,és megölelem.
Oké,lehet túlzás,hogy ilyet csinálok,de nem bírom nézni,ahogy keserűen a múltjáról beszél,miközben belülről biztos,hogy nem jó érzések keringenek benne.
- Ne folytasd,jó?  -suttogom nyugtatóan.
- Tudod,mit?  -bújik ki az ölelésemből és megfogja mindkét kezemet. -Nem érdekel,hogy mi történt annak idején,hiszen már rég úgy vagyok vele,hogy meg sem történtek azok a dolgok..
- Az előbb mégis erről beszéltél.  -szólalok meg.
- Igazad van...De mostantól tényleg így lesz és,hogy be is bizonyítsam...  -kezd el kotorászni  a zsebében és elővesz egy kissé gyűrött papírlapot.Ezek után a kocsihoz sétál és valahonnan előkotor egy tollat,majd valamit ráír a lapra.A tollat visszadobja a az autóba,majd visszasétál mellém.
- Mit csinálsz?  -nézem érdeklődve a cselekedeteit.
- Ráírtam a lényeget a múlttal kapcsolatban,most pedig belefogom dobni a Temzébe.  -hajtogatja össze a papírkát,majd egy kis várakozás után beledobja a folyóba. -Ezzel vége is van az egésznek!
- Jobban érzed magad?
- Mondhatjuk...  -nézi még egy kicsit a folyó áradását,aztán felém fordul. -Köszönöm,hogy végig hallgattál.
- Nincs mit...Bárki megtette volna!
- De én nem bárkinek mondtam el hanem neked!  -mosolyog és közelebb lép.
- Én pedig szívesen meghallhattalak.   -mondom és a híd felé fordulok,de Ő maga felé fordít.
- Örülök,hogy veled jöhettem el utoljára erre a helyre.  -mondja halkan,majd kezét végig simítva az arcomon közelebb hajol és megcsókol..
Egyszerre két érzés is kavarog bennem.Egy jóleső és vad érzés,de közben az ellökés gondolata fut át az agyamon,így végül annak engedelmeskedem.
- Jobb ha haza megyünk..  -húzódom el tőle,és a kocsihoz sétálok.
- Baj van?   -jön utánam és kérdőn néz rám,aztán amikor észreveszi,hogy nem igazán akarok beszélgetésbe kezdeni vele,inkább hagyja az egészet.Kikapcsolja a zárt az autón,én pedig azonnal beülök a kocsiba.Értetlenül ül be Ő is a volán mögé,majd csevegés nélkül ülünk egész úton.
Nem tudom mi a fene van velem!Minden olyan jó volt,megcsókolt erre én ellöktem magamtól..Ezt most nagyon elszúrtam,és a az a legrosszabb,hogy magyarázattal sem tudok szolgálni...

Halihó! :)

Megérkeztem a 6.résszel,amivel egy kicsit most már végett vetek a Pamela és Greg hatalomnak,és átadom a helyet Haley,Liam,Eliza és a srácok gondolatainakPróbáltam igyekezni a résszel,és lehet,hogy néhányan nem pont arra számítottak,ami a végén történik,de azért remélem elnyeri a tetszést! (Ezzel még nincs vége a 'kapcsolatuknak')

A kövi rész nem biztos,hogy szintén olyan hamar fog kikerülni,mint az ezelőttiek,mert most elfogok utazni pár napra és nem lesz sok időm írni,de amikor az időm engedi foglalkozni fogok a bloggal!További szép napot kívánok és sok pusszi!! :)