3. You're in the library?

"Sok ember úgy gondolja,hogy okkal találkozott egy adott személlyel,egy adott helyen...Nos,ezt mindenki döntse el maga!"  -Ismeretlen

6.óra után beültem a könyvtár egyik zugába és folytattam annak a könyvnek az olvasását,amit nem rég találtam az egyik 'régi típusú könyvek' polcon.Mással ellentétben én szívesen olvasok olyan könyvet,amit még kitudja hány évvel ezelőtt írtak,mivel szerintem azokban az időkben az emberek sokkal bölcsebbek,megfontoltabbak voltak,mint most.Ez eredményezte azt,hogy jobbnál-jobb történetek és versek keletkeztek.
Már 1 óra is eltelhetett,amikor Miss Jennens szólt,hogy pár perc múlva zárás.
- Máris megyek,csak még elolvasom ezt a két sort.  -mondom,mire bólintva elsétál.
A maradék sorok elolvasása után,teljes titokban belecsempészek a könyvbe egy kis papírkát,amolyan könyvjelző félének.Visszarakom a megszakadt kötésű könyvet a polcra,aztán a táskámat felvéve indulok meg a pár méterre lévő ajtóhoz.A harmadik szekrénypolcot hagyom el,amikor majdhogynem felesek valamiben...vagyis inkább valakiben.
- Liam!?  -nézek fel a tőlem pár centivel magasabb srácra,aki megbánóan néz rám,miközben a kezemet fogja.
- Bocsi,nem akartalak fellökni.Nem ütöttelek meg véletlenül?  -kérdezi,bocsánatkérő arc kifejezéssel.
- Nem baj,és nyugi jól vagyok!  -mosolyodok el,mire végre ő is feloldódik.
- Megnyugodtam...  -kúszik egy féloldalas mosoly az arcára.
- Mit olvasol?  -célzok a kezében lévő kis könyvre.
- Versek,amiket bölcs és mindentudó költők írtak.  -mutatja fel nekem,ezzel elengedve a kezemet.
- Nem tudtam,hogy szoktál ilyeneket olvasni.
- Mert,nem szoktunk napi szinten beszélgetni.  -felel jó kedvűen.
- Igaz...  -helyeslem.
- És te?Mi kötött le annyira,hogy csak most távozol?
- Semmi különös...csak egy poros könyv,amit a hátsó soroknál találtam.  -mutattam a könyvtár végére.
- Az a poros könyv igen tetszhet neked,ha ennyire leragadtál nála.  -mosolyog Liam.
- Drágáim,folytatnátok a beszélgetést a könyvtáron kívül?Már zárnék ha nem gond.  -jelenik meg újra a könyvtáros nő,mire Liam-mel együtt sebesen kisétálunk a helyiségből.
- Van még valami más elfoglaltságod?  -kérdezi Li,miközben egymás mellett menve hagyjuk el a suli épületét.  -Csak,mert szívesen haza viszlek,ha már úgy alakult,hogy összebotlottunk.
- Nincs már semmi dolgom,úgyhogy elfogadom az ajánlatot.
- Szuper,akkor már csak le kell diktálnod a címed aztán mehetünk.  -veszi elő a telefonját,amin bepötyög valamit majd várakozva rám néz.
Pontosan lediktálom neki a címet,rövid várakozás után pedig felém mutatja a kijelzőt.Térkép részlet látható,amin a gimi helyét kék pont jelöli.
- Telefonos GPS?Nagyon találékony!  -vigyorgok,miközben már a gimi ajtaján lépünk ki.
- Kiránduláskor vagy kempingkor igazi térképet használok,de ilyen helyzetekben maradok a technika nyújtotta kínálatnál.  -húzza ki magát büszkén.
- Nem mindenki használ még manapság valódi térképet,szóval ezért egy plusz pont!
- Nem tudtam,hogy pontozol.
- Ezt csak úgy mondtam.
- A-ha..  -kotorászik a farmerzsebében,és hamarosan elő is veszi a keresett tárgyat.
Benyomja a kis gombot a kocsikulcson,ami rögtön mutatja lámpavillogás jelzésével,hogy hol parkol a kocsi.

- Na milyen?  -nyitja ki az anyósülés felüli ajtót,udvariasan.
- Olyan,mint apa autója csak kisebb legyártásban.  -simítok végig óvatosan az autó oldalán.
Liam elég tisztán tartja a kocsiját,legalábbis kívülről ez látszik.Igaz,hogy már máskor is láttam az autóját,de akkor még egy piros sportautója volt.Nekem ez a mostani;zöldes színű járgány jobban elnyeri a tetszésemet,mint az ezelőtti.
- Egyszóval?  -mosolyodik el újra,a fene tudja hanyadszorra.
- Egyszóval,tetszik!
- Ennyit tudsz mondani?
- Te mondtad,hogy egyszóval fogalmazzam meg.  -ülök be a vezető melletti ülésre,ő pedig a volán mögé huppan.
- Tudom,de azt hittem,hogy más szót fogsz használni rá.  -indítja be a kocsit,majd figyelmesen körültekintve elkezd kitolatni.
- Jó,akkor helyesbítek és úgy gondolom,hogy a kocsid igazán tiszta és szép burájú.
- Annyit most már tudok rólad,hogy sokat olvasol.  -nevet.
- Szeretnéd,hogy érthetőbben magyarázzak?
- Értem minden szavadat,úgyhogy nincs szükség rá.
- Neked se normálisabb a beszéded,ha már itt tartunk!
- Nem azt mondtam,hogy nem beszélsz normálisan hanem csak olyan költőien fejezed ki magad.
- Ha ez bók volt,akkor köszönöm.!Egyébként a költői kifejezésben hasonlítunk.  -nézek Liam-re,aki pont ebben a pillanatban tekint rám.Csillogó szemekkel és féloldalas mosollyal néz,majd újra az utat kezdi kémlelni.
Tisztára,olyan mintha valami járna a fejében és az az érzésem,hogy hozzám is kapcsolódik..

~~~~~

Rövid kocsikázás után,csendes autózúgás mellett parkol le Liam a házunk előtt.Felém lévő kezével átnyúl és kinyitja az ajtót.

- Köszi,hogy elhoztál!  -nézek rá.

- Nincs mit,és máskor is megteszem ha úgy alakul.

- Kedves tőled,de azt hiszem,hogy inkább sétálni fogok.  -mondom,de látva érthetetlen arckifejezését,hozzá teszem:  -Csakhogy elkerüljek valamit,amit nem akarok.

- Nos...ha ezt szeretnéd,akkor legyen,de azért még próbálkozok!
- Jól van.  -nevetek és kiszállok a kocsiból.  -Szia,és még egyszer köszi a fuvart!
- Mondtam már,hogy nincs mit!Szia!  -integet a kezével,aztán elhajt.
Mosolyogva sétálok be a házba,onnan pedig egyenesen a szobámba.A táskámat ledobom a székre,majd fáradtan terülök el az ágyon.
Csak nekem volt jó vele beszélgetni,vagy ő is élvezte...?

Hello újra!Az előző hosszabb rész után,most egy rövidebb méretűvel jelentkezek!Köszönöm a 2.részhez érkező kommentárt,remélem,hogy majd ehhez is kapok néhány jó szót vagy tanácsot! A kövi rész pénteken lesz! :)